Elkészítés:

Bármilyen májból készíthetjük, ízléstől függően, borjú, marha, sertés, őz, vaddisznó, akár még pulyka is. (Kacsáét, libáét nem tudom jó szívvel ajánlani, mert másra tartom, de egyszer mindent ki lehet próbálni... A csirkével nem is próbálkozom, kutyából sem lesz szalonna.)

A hagymát kb. 2-4 mm-es félkarikára vágod és megfonnyasztod a sok forró zsíron. Ha kész, ráteszed a megtisztított, 4-5 cm hosszúra, 5-8 mm vastagra csíkozott májat és heves tűzön, állandóan kavarva addig pirítod, míg a színét nem váltja minden darab.

Ekkor leveszed a tűzről, jól elkevered a pirospaprikával és megsózod. (Imre borsozza és majoránnát is tesz rá, de én már csak natúr szeretem.)

Igen, jól láttad, megsózom, de csak a sütőedényben, nem előtte. A máj halála a sóban áztatás, olyan kemény lesz, mint az autógumi. Ezt már csak azzal lehetne tetézni, ha vizet is adnék hozzá, ahogy régen tették, mondván, hogy legyen egy kis szaftja. Hát inkább ne legyen.

Kizárólag kiskocka kruplival ehető! Főtt krumplit a malacoknak adnak, hogy gömbölyödjenek! Savanyúságnak bármi megfelel, de legjobb a kovászos uborka vagy a piacon vett csípős csalamádé. Friss, puha kenyeret is adok hozzá.